„Nincs kutya, kelev van!” – Bajcsi Ildikó interjúja Uri Rauscherrel

Uri Rauscher 1947-ben látta meg a napvilágot Komáromban. Egyike volt azoknak a csecsemőknek, akik közvetlenül a vészkorszakot követően születtek a városban. Édesanyját nagyszüleivel együtt deportálták Auschwitzba 1944 júniusában. Uri felmenői Komárom prominens személyiségei voltak: édesanyja részéről a nagyapja tulajdonában volt a Megye utcai "Kincs Mór és Fia Üveg és Porcelánkereskedés".

Nagybátyja a közismert Rauscher György festőművész volt.

Rauscher György (1902–1930)

A komáromi kórházban dolgozó tisztiorvos nagyapja, dr. Rauscher Zsigmond súlyos sztrókja ellenére is a vagonba került, és Auschwitzban halt meg.

dr. Rauscher Zsigmond

Uri szülei, miután visszatértek Komáromba, az alijázás mellett döntöttek: „Egyszer az én édesapám és az édesanyám elmentek Békésre, nem tudom pontosan hová, hallottak egy antiszemita beszédet, és nagyon felháborodtak. Az én édesanyám nagyon erős volt, és az édesapám igent mondott és megfogták magukat és 1949-ben alijáztak Olaszországon keresztül” – adta meg interjúalanyom a kivándorlás egyik okát.

Sok zsidó bevándorlóhoz hasonlóan Uri szülei is nehéz körülmények közé kerültek, a kisfiút kénytelenek voltak gyermekotthonba adni. A családhoz később visszatérve Uri nem volt hajlandó magyarul beszélni szüleivel, és egyszer dühében kijelentette: „Nincs kutya, kelev van [a kutya héber megfelelője – B. I.]!” Uri később fontosnak tartotta, hogy visszatérjen a „gyökereihez”, és önszántából megtanult magyarul. Azóta is minden nap gyakorolja a nyelvet, mostanában pedig reggelente magyar nyelvű csatornákat néz.

Uri azt is elárulta, hogy vannak Izraelben komáromi barátai, és fontosnak tartja a magyar tradíciókat, például a „kezit csókolom”-ot, és tagja a magyar „Paprikásim” nevű facebook csoportnak. Gyakran énekel unokájának magyar nyelvű dalokat, például „Boci-boci tarka….” című éneket. Elsősorban izraelinek vallja magát. A közel-keleti erőszakkal és a „türelmetlenséggel” nem tud azonosulni.