Bajcsi Ildikó interjúja Yehudit Cohennel

Yehudit (Judit) Cohen 1951-ben született Dunaszerdahelyen. Interjúalanyom szülei sok más szerdahelyi zsidóhoz hasonlóan szintén megjárták a haláltáborokat, családjuk nagyrésze pedig elpusztult. Édesapja, becenevén „Kümös”, a dunaszerdahelyi futballcsapat, a DAC edzőjeként a város közismert személyisége volt. Végül sok más szerdahelyi zsidóhoz (köztük más családtagjukhoz) hasonlóan 1964-ben ők is az alijázás mellett döntöttek, mert a kommunista Csehszlovákiában nem látták a jövőt.

Judit édesapja (a felső sorban jobbról a második)

Bár Judit édesapja elismert személy volt a városban, a pártállami években ők is érezték az antiszemita légkört, a lehetőségek beszűkültek a zsidó fiatalok számára: „Volt elnyomás, láttuk, hogy ügyes lehetsz, de az nem biztos, hogy ad neked jövőt. Kommunizmusban is [figyelembe] vették, hogy ki a zsidó vagy ki nem” – mesélte Judit.

Judit szülei

Izraelben Judit családja is szembesült a kezdeti nehézségekkel, például nagy gondot okozott szülei számára a héber nyelv elsajátítása. Ugyanakkor a zsidó államban megtapasztalt nyitottság és „melegség” felülírta a problémákat. A befogadó izraeli társadalom és a többnyelvűség kiszélesítette számukra a lehetőségeket, így mind a szlovák, mind a magyar barátoktól érkezett segítség. A többes kötődésnek pedig mindebben nagy szerepe volt: „Itt nagyon szépen fogadtak, és nagyon jól akklimatizálódtunk. […] nagy volt az összetartás” – emlékezett vissza Judit. Interjúalanyom azt is elmondta, hogy épp azért tudja értékelni a szoros kapcsolatokat, mert az ő életéből hiányzott a szélesebb család: „Pont azért, mert […] nem volt nagymama, nem volt család, […] a család a legfontosabb; az, hogy […] összetartás van”.

Elmesélte, hogy szülei kezdetben nem szívesen beszéltek a Holokauszt eseményeiről, ő azonban biztatta őket, hogy „törjék meg a csendet”, s adjanak interjút a Yad Vashemnek. „A szüleim évekig nem beszéltek, […] mindig tudtuk, hogy kis család vagyunk, de nem tudtuk, hogy miért. […] Nem akartak beszélni. Az anyámat lehetett meggyőzni […] és aztán az apámnak is mondtam. […] Fel van véve minden”. Yehudit édesapja végül több alkalommal is nyilatkozott az Intézetnek. Interjúalanyom ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Mintha nem tudom, mi ment volna le rajta. Adott még egy interjút, s ami hiányzott, mesélte. […] Én szerintem az, hogy én intéztem, az fontos volt […]”.

Judit azt is kiemelte, hogy a zsidóság számára egyedül Izrael nyújthat védelmet. A zsidó állam társadalmát pedig melegszívű, nyitott közösségként definiálta, amely szempontból az ország egyedülálló a világon.